2007.05.31. Múcsonytól Zádorfalváig mindenhol a lepusztulás nyomai. Sok a kisebbségi (itt lassan többség!), de ami szembeötlő, az a bányászat kivonulása utáni rozsdahalom. A kerekek valahogy nagyon nehezen gurultak. Alig tudtam néha 15 km/h-ig felvinni a sebességet. Valami van… Zádorfalvára délre értem ahol kellemes élményben volt részem. Az első ember, akitől érdeklődtem valami étel lehetőség iránt, felhívta mobilján az óvodát, és megszervezte nekem az ebédet. Finom leves és sárgaborsó főzelék volt pörkölttel. Tele hassal csak gyalog sikerült a kaptatón – több megállóval – felmenni. Bánrévére beérve elfoglaltam szállásomat az állomás melletti „szállón”. Délután 4-re már túl voltam a fürdésen, mosáson, pizsit húztam, és hajnal 6-ig aludtam egy embereset. További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.05.30. A nagy nap nem úgy jött el, mint vártam. Néhány teendő még hátramaradt, ezért reggel gyorsan bepermeteztem a fákat, virágokat levéltetű elleni szerrel, kivettem a műanyag hordókat a veremből, felszereltem a biciklire a kulacstartót, és hozzáláttam a szobámban a pakoláshoz. Már egyszer kipróbáltam, hogyan fogok elférni a két kerékpár táskában, de az indulásra még jó sok cuccot sikerült összeszednem, amelyről azt gondoltam, nélkülözhetetlen. Az igazi pakolásnál aztán dönteni kellett. Ez jön, amaz pedig marad. A pakolással elment az idő, no meg a kávé, ha már késő van amúgy is, együk meg az ebédet… A lényeg: 12.00-kor indultam. Ónodba beérve, azon gondolkoztam: biztos, hogy elérek én még ma Barcikáig? Ráadásul tettem egy másik fogadalmat, mindegyik lakott területen kívüli útszéli feszületnél elmondok egy Mi Atyánkot, és egy Üdvözlégy Máriát. Így aztán lassacskán haladtam. Felsőzsolcánál tartottam az első pihenőt. Akkor már éreztem, fog ez menni. Arnótot még el sem hagytam, el...