Legnehezebb útra kelni. Ha itt az idő, valóban útra késznek lenni. Az indulás előtti nap is nekem úgy telt, hogy a gitárosok koncertjét játszottuk végig, úgyhogy nem volt idő a felkészülésre. Lélekben persze már hetek óta azt érezték rajtam, hogy az én eszem már csak a biciklizésen jár. Valójában azonban én úgy éreztem, fegyelmezetten dolgozom. Az első héten gyakorlatilag Nyékládházától Esztergomig jutottam.
2007.06.02. Még szerencse, hogy Cered központja felé vettem az irányt, és a helyi Vegyesboltban két kifli, egy tejföl egy győri édes reggeli falatok és egy Cola vásárlása után a falnak támasztott kétkerekű mellet jóízűen elfogyasztottam a reggelit. Rég ettem már kiflit tejföllel, nagyon ízlett. Nyeregbe pattantam, és nagy lendülettel megindultam Salgótarján felé. A lendület a falu határában jócskán alábbhagyott. Le is szálltam és tolni kezdtem. Aztán csak toltam, meg még mindig toltam, és még aztán is toltam. 9-10 kilométeren át. Utána pedig nagyon gyorsan begurultam Zagyvaróna településre. Azért az az út is nagy élmény. Itt ered a Bárna patak, a szerelempatak. Mint a nóta mondja: „Aki abból sokat iszik, ej, ja, ja, ja, ja, ja, ja, (elég ennyi?) Babájától elbúcsúzik…” Itt értem egyszer csak az „Államhatár” mellé, amelyet – ahogy kell – át is léptem illegálisan. Szóval, ezen a szakaszon volt élmény… Salgótarjánban megebédeltem. Ebéd után nem is esett annyira jól a kerekezés, de a ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése