2007.06.02. Még szerencse, hogy Cered központja felé vettem az irányt, és a helyi Vegyesboltban két kifli, egy tejföl egy győri édes reggeli falatok és egy Cola vásárlása után a falnak támasztott kétkerekű mellet jóízűen elfogyasztottam a reggelit. Rég ettem már kiflit tejföllel, nagyon ízlett.
Nyeregbe pattantam, és nagy lendülettel megindultam Salgótarján felé. A lendület a falu határában jócskán alábbhagyott. Le is szálltam és tolni kezdtem. Aztán csak toltam, meg még mindig toltam, és még aztán is toltam. 9-10 kilométeren át. Utána pedig nagyon gyorsan begurultam Zagyvaróna településre. Azért az az út is nagy élmény. Itt ered a Bárna patak, a szerelempatak. Mint a nóta mondja: „Aki abból sokat iszik, ej, ja, ja, ja, ja, ja, ja, (elég ennyi?) Babájától elbúcsúzik…”
Itt értem egyszer csak az „Államhatár” mellé, amelyet – ahogy kell – át is léptem illegálisan. Szóval, ezen a szakaszon volt élmény…
Salgótarjánban megebédeltem. Ebéd után nem is esett annyira jól a kerekezés, de a táj szépsége itt is lenyűgöző. A Karancs völgyben vezetett az utam. Karancskeszinél beért egy másik biciklista. Szóba elegyedtünk, és aztán együtt folytattuk. Megálltunk sörözni is, jól elbeszélgettünk Bárány Józseffel. Így, hogy idegenvezetőm is akadt, több mindent megtudtam a tájról. Nógrádszakálba beérve elkísért a szállásig, majd elköszöntünk.
A vendégház üzemeltetője egy fiatal házaspár, a férj kovácsmester. Jót beszélgettünk a kovács mesterség kilátásairól, majd a feleség finom sült hurkát hozott vacsorára. Most érkezett el ez idő, hogy a laptopot elővegyem, és az eddig átélteket legalább nagyvonalakban leírjam.
További képek megtekintéséhez kattints a linkre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése