2007.05.30. A nagy nap nem úgy jött el, mint vártam. Néhány teendő még hátramaradt, ezért reggel gyorsan bepermeteztem a fákat, virágokat levéltetű elleni szerrel, kivettem a műanyag hordókat a veremből, felszereltem a biciklire a kulacstartót, és hozzáláttam a szobámban a pakoláshoz. Már egyszer kipróbáltam, hogyan fogok elférni a két kerékpár táskában, de az indulásra még jó sok cuccot sikerült összeszednem, amelyről azt gondoltam, nélkülözhetetlen.
Az igazi pakolásnál aztán dönteni kellett. Ez jön, amaz pedig marad. A pakolással elment az idő, no meg a kávé, ha már késő van amúgy is, együk meg az ebédet… A lényeg: 12.00-kor indultam.
Ónodba beérve, azon gondolkoztam: biztos, hogy elérek én még ma Barcikáig? Ráadásul tettem egy másik fogadalmat, mindegyik lakott területen kívüli útszéli feszületnél elmondok egy Mi Atyánkot, és egy Üdvözlégy Máriát. Így aztán lassacskán haladtam.
Felsőzsolcánál tartottam az első pihenőt. Akkor már éreztem, fog ez menni.
Arnótot még el sem hagytam, eleredt az eső. Beálltam egy féleresz szerű kocsibeálló alá. Volt idő telefonálni, hívni az otthon maradottakat. Úgy tűnt, hosszas lesz, ezért nekiindultam. Két falun át vert a szemerkélő eső, de akkor nem éreztem, hogy ez rossz lenne.
Boldvára érve megkönnyebbültem. Tudtam, túl vagyok a nehezén. Aztán ki a 26-osig. No, akkor rájöttem, ez nem semmi. A kamionok majd lesodortak az útról, a kocsik – miközben elzúgtak mellettem – majd belöktek az árokba. Rossz volt az a pár kilométer Sajószentpéterig. Onnan aztán tényleg közel volt már Barcika. A vendégszoba tisztes, a 80-as évek hangulatát idéző panelszoba, a hozzá illő bútorzattal. Egy gyors vacsi, aztán fürdés, majd TV. Ennyire futotta túl az első 56 kilométeren.
További képek megtekintéséhez kattints a linkre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése