11. nap: Fertődtől majdnem Kőszegig

 

2007.06.09. Kellemes ébredés, gyors és gyakorlott pakolás után már ½ 8-kor úton voltam. Mára Kőszeg volt a tervezett célállomás. A Fertő tó mellett vezető út mellett végig kerékpárút volt. Az út kisebb-nagyobb emelkedőkkel tűzdelt. Az emelkedők nem voltak vészesek, a legkisebb fokozaton feltekertem, és nem voltak nagyon hosszantartóak. Hegykő, Fertőhomok, Hidegség, Fertőboz, Balf. Ez volt a sorrend. Valamelyik faluban megálltam, mert egy nénike malteros küblivel és kőműves kanállal a kezében a házat reparálta. Lefotóztam, és utána szót váltottunk. Ekkor döbbentem arra is rá, hogy tényleg: itt azért nem olyan elhanyagoltak a házak, mint arra keleten. Valahogy a „nyugati” hatás itt érvényesül. Másik fontos, hogy kisebbségi aztán végképp még szinte mutatóban sincs. Az a lepusztultság, mint ami az út elején látszott, itt nem látható. Itt is vannak lepusztult, házak, de onnan kihaltak, az látható. Balfra beérve megszűnt a bicikliút. Egy kis útra vezetett rá, ami bement a faluba. Mentem tovább, majd egy kereszteződéshez érve látom, hogy a Kópházát jelző tábla visszafelé, egy jókora emelkedő irányába mutat. Hitetlenkedve megkérdeztem, jó irányt mutat-e, de sajnos azt a választ kaptam, valóban arra kell menni. Feltoltam a kétkerekűt azon a kaptatón, aztán begurultam Kópházára. A faluvégén egy kis boltban kikértem a szokásos reggelimet – zsömle, bele kolbász karikák, egy banán, egy paradicsom, egy Balaton szelet és egy Cola. Ezt beburkoltam, majd tovább kerekeztem, illetve a nehezén toltam. Átkeltem a határon, és Sopronkeresztúr (Deutschkreutz) felé vettem az irányt. Addig lejtős volt az út, úgyhogy majdnem beviharzottam a fekete villámmal (a bicikli) a városkába. A faluközepén könnyen megtaláltam a Füles (Nikitsch) felé vezető utat. Biztonság végett azért a falu végén szóba elegyedtem egy taggal, és ő elmondta, jó az irány, csak van egy hegy közben. Mondtam, ár láttam olyat, ne aggódjon. Kérdezte, honnan jöttem, merre megyek, aztán elismerően bólogatott. Én meg nekiláttam, és tapostam a pedálokat. Malomháza (Kroatisch Minihof) volt a következő falu. Akkorra már majdnem egy óra volt. A nap elég erősen tűzött, úgyhogy beiktattam egy kis pihenőt. Egy pad mellé állítottam a biciklit, és elővettem a magammal cipelt szellemi táplálékok közül Müller Péter: Szeretetkönyv c. remekművét, és befejeztem a megkezdett fejezetet. Két óra pihenő után újra folytattam az utat. Röviden úgy kell elképzelni, hogy hegyre toltam, onnan gurultam. Ez így ment végig, de nemcsak odaát. Locsmánd (Lutzmannsburg) után átkeltem újra a határon. Zsira, Répcevis, Peresznye, majd Horvátzsidány következett, ahol az út a korábbiakhoz hasonlatos. Le, majd fel. Horvátzsidány elején a hatalmas felirat, amelyik a Margaréta panziót reklámozta, emlékeimbe idézte a tavalyi kellemes éjszakát Eszterrel ugyanezen a helyen. Gondoltam, megkérdezem, nem adnak-e olcsóbban egy szobát, mint a katalógus ár. Szerencsén volt. Vacsira töltött káposztát ettem a korsó sör mellé. Nagyon-nagyon jól laktam. Aztán fürdőzés, és naplóírás, képletöltés-feltöltés. A mai statisztika: 55.7 km. 4.45 perc kerekezés (toszítás, gurulás) 11.7 km/h átlagsebesség. Az összesen megtett kilométer 608. Az eddigi maximális sebességem 61 km/h.

További képek megtekintéséhez kattints a linkre!