Ugrás a fő tartalomra

12. nap: Kőszegen át Jákig

2007.06.10. Ma vasárnap van, Úr Napja. Azt tudtam, hogy Jákra időben kell megérkeznem, mert ahol a szállásom van, nagy esemény lesz ½ öttől. (De erről később!) Szokott időben elindultam, és már nem is tűnt fel, hogy a Kőszegig tartó út felén toltam a biciklit. Ahogy begurultam, a város szélén vettem egy zacskó cseresznyét, majd egy nyitva tartó vegyesboltban kiegészítettem egy banánnal, kólával, csokival, és ezt ettem reggelire. Aztán indulás Cák, Kőszegszerdahely irányába. Az úton több faluban is az úrnapi körmenet nyomait lehetett látni: virágszirmokat az úton, földbe tűzött májusfa ágakat az út mellett, ünneplőbe öltözött embereket, akik a templomból jöttek.

Bozsok, Bucsu, Torony. A 89-es úton jobbra, aztán tovább Narda, Felsőcsatár, Vaskeresztes, Horvátlövő, majd Pornóapáti. Az úton végig élvezhettem az Alpokalja változatos természetföldrajzát, ami abból állt: feltoltam a bicajt a magaslatra, majd legurultam. Aztán megint fel, majd megint le. Pornóapáti táblánál fotókészítés, majd irány Nárai és végül Ják.
Jákon megkerestem a házat, ahol szívélyesen fogadtak, megmutatták a szobát, és lehetett látni, hogy az izgalom már erősen a tetőfokon. Én egy kicsit ejtőztem, majd aztán amikor kezdtek a vendégek gyülekezni, én is kimentem. Elvegyültem az emberek között, és szóba elegyedtem némelyikükkel. Majd amikor elérkezett a fél öt, megjelent a pap, és elkezdték a szertartást. A kert végében felállított Mária-kegyhely szentelése után az ott lévő asztalokra felhordták a rengeteg süteményt, és indult a beszélgetés. A vendégek maradtak, és láthatóan mindenki jól érezte magát. Majd reggel megtudtam, hogy a sok süteményt és az italokat, üdítőket, a vendégek hordták össze. Természetesen a háziak is készültek, de ez egy valódi „batyus buli” volt.
Este, amikor már a vendégek fogyatkoztak, megnéztem Ják nevezetességét, a templomot. Mivel nem volt nálam a pénztárcám, egy kicsit kellemetlen volt ingyen bekérezkedni. Reggelre ígértem, megadom a tartozásomat. Ez a kis malőr aztán érdekes beszélgetésre adott lehetőséget a pénztárossal, aki délvidéki menekültként él itt jó pár éve.

További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

4. nap: Karancs völgyön át Nógrádszakálig

  2007.06.02. Még szerencse, hogy Cered központja felé vettem az irányt, és a helyi Vegyesboltban két kifli, egy tejföl egy győri édes reggeli falatok és egy Cola vásárlása után a falnak támasztott kétkerekű mellet jóízűen elfogyasztottam a reggelit. Rég ettem már kiflit tejföllel, nagyon ízlett. Nyeregbe pattantam, és nagy lendülettel megindultam Salgótarján felé. A lendület a falu határában jócskán alábbhagyott. Le is szálltam és tolni kezdtem. Aztán csak toltam, meg még mindig toltam, és még aztán is toltam. 9-10 kilométeren át. Utána pedig nagyon gyorsan begurultam Zagyvaróna településre. Azért az az út is nagy élmény. Itt ered a Bárna patak, a szerelempatak. Mint a nóta mondja: „Aki abból sokat iszik, ej, ja, ja, ja, ja, ja, ja, (elég ennyi?) Babájától elbúcsúzik…” Itt értem egyszer csak az „Államhatár” mellé, amelyet – ahogy kell – át is léptem illegálisan. Szóval, ezen a szakaszon volt élmény… Salgótarjánban megebédeltem. Ebéd után nem is esett annyira jól a kerekezés, de a ...

6. nap: Vámosmikolai pincézés

  2007.06.04. Az Ipoly-mente egyszerűen gyönyörű. Az út elég hepe-hupás, sokszor vissza kellett kapcsolni a legkisebb fokozatra, vagy tolni. Nem olyan, mint Cered felé, hanem föl is megy, majd vissza. Az idő is szórakozott. Hol kisütött a nap, hol elbújt. Biciklizni ez jó volt. Vámosmikolát elérve kerestem a vendégház tulajdonosát, de a megadott címen a saját lakásukat találtam. A vendégház máshol volt. A falu központjában egy ž részben kész ház, amelyik azonban belül már lakható. A tulaj mondta, munka végeztével eljön értem, hogy megmutassa a pincéjét. Én már akkor tudtam, ma nem fogok naplót írni. Úgy is lett. A bor viszont finom volt… További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

1. nap: Nyékládházától Barcikáig

2007.05.30. A nagy nap nem úgy jött el, mint vártam. Néhány teendő még hátramaradt, ezért reggel gyorsan bepermeteztem a fákat, virágokat levéltetű elleni szerrel, kivettem a műanyag hordókat a veremből, felszereltem a biciklire a kulacstartót, és hozzáláttam a szobámban a pakoláshoz. Már egyszer kipróbáltam, hogyan fogok elférni a két kerékpár táskában, de az indulásra még jó sok cuccot sikerült összeszednem, amelyről azt gondoltam, nélkülözhetetlen. Az igazi pakolásnál aztán dönteni kellett. Ez jön, amaz pedig marad. A pakolással elment az idő, no meg a kávé, ha már késő van amúgy is, együk meg az ebédet… A lényeg: 12.00-kor indultam. Ónodba beérve, azon gondolkoztam: biztos, hogy elérek én még ma Barcikáig? Ráadásul tettem egy másik fogadalmat, mindegyik lakott területen kívüli útszéli feszületnél elmondok egy Mi Atyánkot, és egy Üdvözlégy Máriát. Így aztán lassacskán haladtam. Felsőzsolcánál tartottam az első pihenőt. Akkor már éreztem, fog ez menni. Arnótot még el sem hagytam, el...