14. nap: Velemértől Letenyéig

2007.06.12. Közeleg Eszter érkezésének ideje. Már csak egyet kell aludni, aztán ő is megérkezik. Letenyén foglaltam szállást a Fapuma Panzióban viszonylag jó áron. Amikor a tulajt kérdezem, honnan a panzió neve, mondta: „Tudja, Üvegtigris. Ez meg Fapuma.”
Vidáman indultam az útnak. Tudtam, a szállásom rendben, az út ne lehet túl vészes, hiszen nemsokára a Mura völgyében fogok kerekezni.
Szentgyörgyvölgy, Márokföld, Nemesnép, Baglad Resznek, Belsősárd, Külsősárd települések érintésével elérkeztem a 75-ös úthoz. E mellet volt bicikli út egészen Lentiig.
Lentiben vettem ki pénzt, és Máhorfa, Lovászi, Tornyiszentmiklós felé vettem utamat. Ez az amúgy csendesnek látszó út azonban tele volt kamionokkal. Szédületes mennyiségben és sebességgel kavartak mellettem az úton.
Dobrit elhagyva csökkent a forgalom. Csernyeföld, Murarátka következett, majd végül Letenye.
Letenyén megpróbáltam először keresni egy éttermet. Az útbaigazító hölgy szíve szerint egy messzebb lévőt ajánlott volna, de azt mondta, a közeliben is nagyon jól főznek.
Mint kiderült, a Fapumát üzemeltető tulaj, aki a telefonban szimpinek tűnt, ugyanaz, amit aki az étteremben „hangoskodik”. Ezután a Panzió is gyanús lett számomra. Nem csalódtam. A valamikori piac bódéit átalakították, abból lett panzió. Ez így inkább hasonlított egy „órákra bérbe vehető szerelmi lakra”, sem mint igazi vendégfogadóra. Nem is ott maradtam, hanem elmentem a Camping-be. Ott egy faházban aludtam. Valahogy az egész városnak olyan érdekesen taszító negatív kisugárzása volt. Késő délután jött egy jó kis zuhi, ami felfrissítette a levegőt. Sokat olvastam, befejeztem a Szeretetkönyvet, utána jót aludtam.

További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

4. nap: Karancs völgyön át Nógrádszakálig

2007.06.02. Még szerencse, hogy Cered központja felé vettem az irányt, és a helyi Vegyesboltban két kifli, egy tejföl egy győri édes reggeli falatok és egy Cola vásárlása után a falnak támasztott kétkerekű mellet jóízűen elfogyasztottam a reggelit. Rég ettem már kiflit tejföllel, nagyon ízlett. Nyeregbe pattantam, és nagy lendülettel megindultam Salgótarján felé. A lendület a falu határában jócskán alábbhagyott. Le is szálltam és tolni kezdtem. Aztán csak toltam, meg még mindig toltam, és még aztán is toltam. 9-10 kilométeren át. Utána pedig nagyon gyorsan begurultam Zagyvaróna településre. Azért az az út is nagy élmény. Itt ered a Bárna patak, a szerelempatak. Mint a nóta mondja: „Aki abból sokat iszik, ej, ja, ja, ja, ja, ja, ja, (elég ennyi?) Babájától elbúcsúzik…” Itt értem egyszer csak az „Államhatár” mellé, amelyet – ahogy kell – át is léptem illegálisan. Szóval, ezen a szakaszon volt élmény… Salgótarjánban megebédeltem. Ebéd után nem is esett annyira jól a kerekezés, de a ...

6. nap: Vámosmikolai pincézés

2007.06.04. Az Ipoly-mente egyszerűen gyönyörű. Az út elég hepe-hupás, sokszor vissza kellett kapcsolni a legkisebb fokozatra, vagy tolni. Nem olyan, mint Cered felé, hanem föl is megy, majd vissza. Az idő is szórakozott. Hol kisütött a nap, hol elbújt. Biciklizni ez jó volt. Vámosmikolát elérve kerestem a vendégház tulajdonosát, de a megadott címen a saját lakásukat találtam. A vendégház máshol volt. A falu központjában egy ž részben kész ház, amelyik azonban belül már lakható. A tulaj mondta, munka végeztével eljön értem, hogy megmutassa a pincéjét. Én már akkor tudtam, ma nem fogok naplót írni. Úgy is lett. A bor viszont finom volt… További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

1. nap: Nyékládházától Barcikáig

2007.05.30. A nagy nap nem úgy jött el, mint vártam. Néhány teendő még hátramaradt, ezért reggel gyorsan bepermeteztem a fákat, virágokat levéltetű elleni szerrel, kivettem a műanyag hordókat a veremből, felszereltem a biciklire a kulacstartót, és hozzáláttam a szobámban a pakoláshoz. Már egyszer kipróbáltam, hogyan fogok elférni a két kerékpár táskában, de az indulásra még jó sok cuccot sikerült összeszednem, amelyről azt gondoltam, nélkülözhetetlen. Az igazi pakolásnál aztán dönteni kellett. Ez jön, amaz pedig marad. A pakolással elment az idő, no meg a kávé, ha már késő van amúgy is, együk meg az ebédet… A lényeg: 12.00-kor indultam. Ónodba beérve, azon gondolkoztam: biztos, hogy elérek én még ma Barcikáig? Ráadásul tettem egy másik fogadalmat, mindegyik lakott területen kívüli útszéli feszületnél elmondok egy Mi Atyánkot, és egy Üdvözlégy Máriát. Így aztán lassacskán haladtam. Felsőzsolcánál tartottam az első pihenőt. Akkor már éreztem, fog ez menni. Arnótot még el sem hagytam, el...

Keresés ebben a blogban