2007.06.07. Mire a nagy naplóírásba beleuntam, a sógorom már majdnem aludt. Persze tőlem nem tudott annyira, mert a számítógép a nappaliban volt, az ő ágya pedig a galérián. Én azt hittem, én fogok ott aludni – máskor ez így volt – de pechemre ő vackolta be ott magát, én pedig vagy éjfélig fent gépeztem. Másnap pedig, hogy kompenzáljam az éjszakai műszakot, maradtam az ágyban addig, amíg nem hallottam, hogy ő is mocorog. Felébredtem, hallgatóztam, és ha nem hallottam semmi mocorgást aludtam tovább. Mire a telefonját megcsörgette valaki, már 9 óra volt. No nem elég, hogy este fent zavarkodtam, most még a munkából is elkésik – villant be. Szóval, lelkileg rendben voltam. Gönyű mintegy 17 kilométerre van Győrtől. Mire beértem a városba, leráztam magamról a rám telepedett rossz érzést a béna éjszaka és reggel miatt. Betájoltam magamat, és irány Győrújfalu felé. Megérdeklődtem az útirányt, és tekerés. A forgalom rendes volt, csodálkoztam, hogy ezen az alsórendű úton hogy lehet ez, aztán Vámosszabadihoz elérve, rájöttem, rossz irányba indultam. 6 kilométer szorozva kettővel. Na ekkor mondtam, hogy … meg. Vissza a városig, és onnan jobbra el. A forgalom most már barátságosabb volt. Győrújvalú, Győrzámoly, Győrladamér (micsoda nevek), Dunaszeg, Dunaszentpáli, Ásványráró. Itt megebédeltem. Egy korsó sör, és barackos jércemell helyett ananászos csirkemell ragadós rizzsel. No, az árát épp megérte, és éhes is voltam. Egy kicsit pihentem, aztán nekivágtam. De mintha valami húzott volna vissza. Valahogy sehogy nem akart fogyni az út. Elértem Hédervárig, ahol kihagytam a várat, mert ne volt már hozzá erőm. Belegondoltam, ez is csak olyan lehet, mint a többi, és egy keresztződésben megkérdeztem az útirányt – nem fért volna már bele még egy kitérő – és hajtás tovább. De bizony néha leszálltam, és csak toltam. Utána milyen brutális volt visszaülni… Következett Lipót, majd Dunaremete és végre Püski. Ennyire még nem vágytam arra, hogy vége legyen… Közel érve a faluhoz, felhívtam a vendégház tulajdonosát, mondta, menjek a kocsmáig, ott várjam meg. Utána együtt kerekeztünk a vendégházig. Behűtve van üdítő, víz – mondta, úgyhogy nem kellett vennem. Anélkül ugyanis az este – éjszaka – nehezen viselhető. A vendégház egyszerűen csúcs volt. Halastó az udvarában, minden kényelmi kívánalomnak megfelelt a szoba, a család nagyon kedves. A fiú épp füvet nyírt, beszélgettünk egy keveset. Meglátogattam a két pecást is. Jó volt nézni, ahogy beizgulnak, amikor megremeg a damil. Aztán a remegésen kívül más nem történt, bár már volt két ponty a vödörben. Fürdés, mosás, aztán kiültem olvasni a teraszra. Készítettem pár felvételt a nyugodt környezetről, a szép helyről, a békés nyugalom tapintható. Aztán eleredt az eső – mint ahogy az elmúlt napokban általában – és a friss levegő, meg a madarak éneke… Leírhatatlan. Hunyd le a szemed, és képzeld magad mellém a teraszra.
További képek megtekintéséhez kattints a linkre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése