2007. 07.04. Elérkezett a nagy nap. Reggel korán keltünk, a falu még aludt. Az emberek még nem jártak az utcán, mi is a kocsmához startoltunk, hogy reggelit, és útravaló vizet vegyünk magunknak. Még zárva volt, úgyhogy várni kellett egy kicsit. Találkoztunk kerékpáros csapattal – gyerekekkel – akik szemében a mi vállalásunk elismerést váltott ki. Bekaptuk a reggelit, és útnak indultunk.
Arra számítani lehetett, hogy innen lefelé fog gurulni az út, de ami ezután ért bennünket, az magyarázatot ad a második napi élményemre is...
Az történt ugyanis, hogy Aggtelekről szinte gurulni lehetett Miskolcig. (Na jó, ez így túlzás...) Tény, hogy nagy élmény volt ereszteni lefelé a bicajokat. Nem beszélve arról a vágyakozásról, amit a hazatérés öröme keltett bennünk. Néztük a gyönyörű tájat, élveztük a gurulást, és már alig vártuk, hogy otthon lehessünk. Egyben azzal is tisztában voltunk, hogy életünk egyik legnagyobb és leggyönyörűbb vállalkozását vittük végbe.
Trizs, Ragály, Zubogy, Felsőkerecseny, Felsőnyárád.
Felsőnyárádnál a falu közepén van az az útkereszteződés, ahol én elindultam Zádorfalva felé. Amikor a keréknyomomat kereszteztem – mint ahogy a babona tartja – megköpködtem a nyomomat, és hangosan kimondtam immár sokadszor: „vesszen Trianon!” Kívántam, hogy még megérhessem Magyarország feltámadását, azt, hogy az ország visszanyeri függetlenségét a nagyhatalmaktól, akik elismerik a békeszerződés jogtalanságát. Visszakapja területeit, lakosságát, és az országnak olyan vezetője lesz, aki összefogja a jóakaratú emberek alkotóerejét.
Tovább gurultunk Kurityán, Szuhakálló, Múcsony, Sajószentpéter felé. Ott aztán úgy döntöttünk, irány a hármas. Életveszélyes volt a főúton menni, de már ez sem tarthatott bennünket vissza.
Begurultunk Miskolcra, megálltunk a Tesco melletti kútnál, aztán Klárihoz is bementünk, nagyon örült nekünk.
Aztán onnan irány Mályi, és végül haza Nyékre.
Az összes megtett kilométer 2095. Ennyi Magyarország „kerülete” közúton.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése