Bevezető

Ha azt kérdezed, miért indultam útnak, bevallom, nem tudok egy választ adni. Remélem, a végére kiderül, mi is volt ennek az értelme. De ha nagyon kíváncsi vagy, röviden vázolom útnak indulásomnak néhány okát.

Talán a legfontosabb: egyszer még valamikor 1994 környékén tettem egy fogadalmat, miszerint ha Isten hazasegít bennünket újra Magyarországra, hálából körüljárom biciklivel kis hazánkat.

Aztán a másik fontos, el nem hanyagolható momentum: elegem lett a munkából. Tudtam, kell egy kis kikapcsolódás. Fontos, hogy ezzel együtt eszembe jutott régi, még meg nem valósított fogadalmam.

S mindazt az élményt, örömet, szenvedést, fáradtságot, amit az úton szerezhetek, felajánlottam Istennek hálából, hogy nem felejtettem el régi fogadalmamat.

Sokan kérdezték: van-e valami célom, fel akarom-e hívni a figyelmet valamire?

Igen. Legyen életünk része az igazság. Mint az útszéli kereszten lévő felirat is hirdeti: Igazságot szolgáltat az Úr!

Az internet világában könnyűnek tűnt. Olcsó szállást kerestem, ezért a különféle honlapokon elindulva többé-kevésbé meg tudtam tervezni az utat. Biztonság kedvéért viszem a sátrat. Lehet, hogy szükség lesz rá!

Legnehezebb útra kelni. Ha itt az idő, valóban útra késznek lenni. Az indulás előtti nap is nekem úgy telt, hogy a gitárosok koncertjét játszottuk végig, úgyhogy nem volt idő a felkészülésre. Lélekben persze már hetek óta azt érezték rajtam, hogy az én eszem már csak a biciklizésen jár. Valójában azonban én úgy éreztem, fegyelmezetten dolgozom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

4. nap: Karancs völgyön át Nógrádszakálig

2007.06.02. Még szerencse, hogy Cered központja felé vettem az irányt, és a helyi Vegyesboltban két kifli, egy tejföl egy győri édes reggeli falatok és egy Cola vásárlása után a falnak támasztott kétkerekű mellet jóízűen elfogyasztottam a reggelit. Rég ettem már kiflit tejföllel, nagyon ízlett. Nyeregbe pattantam, és nagy lendülettel megindultam Salgótarján felé. A lendület a falu határában jócskán alábbhagyott. Le is szálltam és tolni kezdtem. Aztán csak toltam, meg még mindig toltam, és még aztán is toltam. 9-10 kilométeren át. Utána pedig nagyon gyorsan begurultam Zagyvaróna településre. Azért az az út is nagy élmény. Itt ered a Bárna patak, a szerelempatak. Mint a nóta mondja: „Aki abból sokat iszik, ej, ja, ja, ja, ja, ja, ja, (elég ennyi?) Babájától elbúcsúzik…” Itt értem egyszer csak az „Államhatár” mellé, amelyet – ahogy kell – át is léptem illegálisan. Szóval, ezen a szakaszon volt élmény… Salgótarjánban megebédeltem. Ebéd után nem is esett annyira jól a kerekezés, de a ...

6. nap: Vámosmikolai pincézés

2007.06.04. Az Ipoly-mente egyszerűen gyönyörű. Az út elég hepe-hupás, sokszor vissza kellett kapcsolni a legkisebb fokozatra, vagy tolni. Nem olyan, mint Cered felé, hanem föl is megy, majd vissza. Az idő is szórakozott. Hol kisütött a nap, hol elbújt. Biciklizni ez jó volt. Vámosmikolát elérve kerestem a vendégház tulajdonosát, de a megadott címen a saját lakásukat találtam. A vendégház máshol volt. A falu központjában egy ž részben kész ház, amelyik azonban belül már lakható. A tulaj mondta, munka végeztével eljön értem, hogy megmutassa a pincéjét. Én már akkor tudtam, ma nem fogok naplót írni. Úgy is lett. A bor viszont finom volt… További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

1. nap: Nyékládházától Barcikáig

2007.05.30. A nagy nap nem úgy jött el, mint vártam. Néhány teendő még hátramaradt, ezért reggel gyorsan bepermeteztem a fákat, virágokat levéltetű elleni szerrel, kivettem a műanyag hordókat a veremből, felszereltem a biciklire a kulacstartót, és hozzáláttam a szobámban a pakoláshoz. Már egyszer kipróbáltam, hogyan fogok elférni a két kerékpár táskában, de az indulásra még jó sok cuccot sikerült összeszednem, amelyről azt gondoltam, nélkülözhetetlen. Az igazi pakolásnál aztán dönteni kellett. Ez jön, amaz pedig marad. A pakolással elment az idő, no meg a kávé, ha már késő van amúgy is, együk meg az ebédet… A lényeg: 12.00-kor indultam. Ónodba beérve, azon gondolkoztam: biztos, hogy elérek én még ma Barcikáig? Ráadásul tettem egy másik fogadalmat, mindegyik lakott területen kívüli útszéli feszületnél elmondok egy Mi Atyánkot, és egy Üdvözlégy Máriát. Így aztán lassacskán haladtam. Felsőzsolcánál tartottam az első pihenőt. Akkor már éreztem, fog ez menni. Arnótot még el sem hagytam, el...

Keresés ebben a blogban