15. nap: Nagykanizsa (Kansas city)

2007.06.13. Ma jön Eszter. Ezzel a gondolattal ébredtem. Gyorsan rendbe raktam magam, felpakoltam a „lovam” és útnak is eredtem. Kanizsára nem mehettem a rövid úton, mert ott nagy a forgalom, úgyhogy Tótszerdahely, Molnári, majd balra el Semjénháza, Szepetnek, Kiskanizsa érintésével értem be Nagykanizsára.
Eszterrel többször beszéltem, tudtam, hogy szerencsésen felszállt a vonatra, jó helye van, és olvas. Igaz, a 7 órás út meg fogja viselni egy kicsit.
Beérve Kanizsára, újra hívtam, hogy a szállás címét elkérjem. Kiderült, nem messze vagyok az épülettől. Be is pakoltam, kényelembe helyeztem magam, hozzáláttam a naplóírásoz, de sok volt az elmaradásom, és csak Jákig jutottam. Az órát felhúztam, hogy időben kiérjek az állomásra, nehogy a munkába feledkezve Eszterről megfeledkezzem. Időben és szerencsésen megérkezett a feleségem. Most már van párom az úton. Igaz, ezzel megszűnt az egyedüllét. Úgy érzem, ez így a legjobb. Ha nem jött volna, rosszabb lenne. Bár figyelmeztettem: én már két hete nem sokat beszéltem, nem volt kivel.
A szállásra bepakoltuk az ő cuccát is, elmentünk ebédelni. Ebéd után pihi, majd este városnézés, sörözés, fagyizás. Igazi nyaralás.

További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

4. nap: Karancs völgyön át Nógrádszakálig

2007.06.02. Még szerencse, hogy Cered központja felé vettem az irányt, és a helyi Vegyesboltban két kifli, egy tejföl egy győri édes reggeli falatok és egy Cola vásárlása után a falnak támasztott kétkerekű mellet jóízűen elfogyasztottam a reggelit. Rég ettem már kiflit tejföllel, nagyon ízlett. Nyeregbe pattantam, és nagy lendülettel megindultam Salgótarján felé. A lendület a falu határában jócskán alábbhagyott. Le is szálltam és tolni kezdtem. Aztán csak toltam, meg még mindig toltam, és még aztán is toltam. 9-10 kilométeren át. Utána pedig nagyon gyorsan begurultam Zagyvaróna településre. Azért az az út is nagy élmény. Itt ered a Bárna patak, a szerelempatak. Mint a nóta mondja: „Aki abból sokat iszik, ej, ja, ja, ja, ja, ja, ja, (elég ennyi?) Babájától elbúcsúzik…” Itt értem egyszer csak az „Államhatár” mellé, amelyet – ahogy kell – át is léptem illegálisan. Szóval, ezen a szakaszon volt élmény… Salgótarjánban megebédeltem. Ebéd után nem is esett annyira jól a kerekezés, de a ...

6. nap: Vámosmikolai pincézés

2007.06.04. Az Ipoly-mente egyszerűen gyönyörű. Az út elég hepe-hupás, sokszor vissza kellett kapcsolni a legkisebb fokozatra, vagy tolni. Nem olyan, mint Cered felé, hanem föl is megy, majd vissza. Az idő is szórakozott. Hol kisütött a nap, hol elbújt. Biciklizni ez jó volt. Vámosmikolát elérve kerestem a vendégház tulajdonosát, de a megadott címen a saját lakásukat találtam. A vendégház máshol volt. A falu központjában egy ž részben kész ház, amelyik azonban belül már lakható. A tulaj mondta, munka végeztével eljön értem, hogy megmutassa a pincéjét. Én már akkor tudtam, ma nem fogok naplót írni. Úgy is lett. A bor viszont finom volt… További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

1. nap: Nyékládházától Barcikáig

2007.05.30. A nagy nap nem úgy jött el, mint vártam. Néhány teendő még hátramaradt, ezért reggel gyorsan bepermeteztem a fákat, virágokat levéltetű elleni szerrel, kivettem a műanyag hordókat a veremből, felszereltem a biciklire a kulacstartót, és hozzáláttam a szobámban a pakoláshoz. Már egyszer kipróbáltam, hogyan fogok elférni a két kerékpár táskában, de az indulásra még jó sok cuccot sikerült összeszednem, amelyről azt gondoltam, nélkülözhetetlen. Az igazi pakolásnál aztán dönteni kellett. Ez jön, amaz pedig marad. A pakolással elment az idő, no meg a kávé, ha már késő van amúgy is, együk meg az ebédet… A lényeg: 12.00-kor indultam. Ónodba beérve, azon gondolkoztam: biztos, hogy elérek én még ma Barcikáig? Ráadásul tettem egy másik fogadalmat, mindegyik lakott területen kívüli útszéli feszületnél elmondok egy Mi Atyánkot, és egy Üdvözlégy Máriát. Így aztán lassacskán haladtam. Felsőzsolcánál tartottam az első pihenőt. Akkor már éreztem, fog ez menni. Arnótot még el sem hagytam, el...

Keresés ebben a blogban