2007.06.27. Nyírbéltekről korán indultunk. Ahogy végig gurultunk a falun, tapasztaltunk némi figyelmet, ahogy a zászlós bicikli elgurult az úton, de azt hiszem, múló emlék maradt mindenkiben.
A Piricséig vezető út – így két keréken – egész más képet mutatott, mint autóból. Beszívtuk az akác bódító illatát, és a korai napsugarak át-át villanó fényében haladtunk Piricse központjáig.
Piricse után Nyírpilis felé fordultunk. Életemben talán egyszer, vagy kétszer jártam arra. Egyszer, még gyerekként el szerettem volna kerekezni Bátorligetre, az akkori barátnőmhöz, d akkor nem vállalkoztam rá. Gondolatban nevettem is azon, na most 45 évesen bátrabb vagyok. Eszterrel jókat beszélgettünk az úton Pilisig.
Nyírpilis majd színtiszta cigány falu, legalábbis ahogy a kívülállónak mutatja magát. Szinte félelem fogott el bennünket kerekezve a sok putri között.
Nyírpilis után átgurultunk egy gyönyörű szép úton Terem községbe.
Innen már a szintén nem rég felújított, a határátkelő felé vezető jó minőségű úton folytattuk utunkat Mérk-Vállaj felé.
Mérk és Vállaj egybenőtt település. A határátkelő nemrég nyílt itt. Gondoltuk ez a település elég nagy, hogy ebédben reménykedhessünk. De tévedtünk. Így tovább kerekeztünk Tiborszállás felé.
Tiborszállástól Halmostanya felé vettük az utunkat, ami – a helyiek szerint – járhatatlan. Gondoltam, autóval. No, de kerékpárral az más. Tévedtem, mert kerékpárral is az volt.
Kisebb-nagyobb tanácstalan keresgélés után elértük az ország legkisebb városát, Szalmavárost. Ez a település mindössze 5-5 házból áll. De legalább innen már köves úton haladtunk tovább az Ecsedi lápon Tyukodig.
Tyukodra érkezve megkerestük az iskola igazgatóját, aki szívélyesen fogadott. Itt az önkormányzat szolgálati lakását rendezték be nekünk ingyen és bérmentve, és nagy szeretettel, pálinkával, jó szóval láttak vendégül. Köszönjük. Én folytattam a megkezdett szakértői munkát, Eszter kipihente magát, és másnap frissen indultunk tovább.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése