2007. 07.04. Elérkezett a nagy nap. Reggel korán keltünk, a falu még aludt. Az emberek még nem jártak az utcán, mi is a kocsmához startoltunk, hogy reggelit, és útravaló vizet vegyünk magunknak. Még zárva volt, úgyhogy várni kellett egy kicsit. Találkoztunk kerékpáros csapattal – gyerekekkel – akik szemében a mi vállalásunk elismerést váltott ki. Bekaptuk a reggelit, és útnak indultunk. Arra számítani lehetett, hogy innen lefelé fog gurulni az út, de ami ezután ért bennünket, az magyarázatot ad a második napi élményemre is... Az történt ugyanis, hogy Aggtelekről szinte gurulni lehetett Miskolcig. (Na jó, ez így túlzás...) Tény, hogy nagy élmény volt ereszteni lefelé a bicajokat. Nem beszélve arról a vágyakozásról, amit a hazatérés öröme keltett bennünk. Néztük a gyönyörű tájat, élveztük a gurulást, és már alig vártuk, hogy otthon lehessünk. Egyben azzal is tisztában voltunk, hogy életünk egyik legnagyobb és leggyönyörűbb vállalkozását vittük végbe. Trizs, Ragály, Zubogy, Felsőkerecseny...

2007.07.03. Ezek a napok már a visszaszámlálás jegyében teltek. Minden pillanatban már arra gondoltunk, milyen lesz hazaérkezni. Mi fog várni bennünket, hogy fog örülni nekünk Rex… Ez a reggel nem jól indult. Korán keltünk és megettük a reggelit a falu mellett a játszótéren. Aztán elkerekeztünk ki a határra, megkérdeztük, létezik-e az a bizonyos út, amit a térkép mutat ott a határ mellett. A segítőkész határőr visszafordított bennünket, mondván nem ismeri azt az utat, Hidasnémetiből biztosan át lehet kelni a határon. Visszamentünk, és a megadott úton elindultunk a határ felé. Egyszer csak elfogyott még az a földút is alólunk, amin addig jöttünk. Embermagasságú gaz, csalán közt próbáltunk menni, miközben óriási bögölyhad lepett el bennünket. Egyszer mégis elértük a határátkelőt. Szinte hihetetlen, hogy ilyen van, de mégis van. Átmentünk a határon, ahonnan nemsokára megérkeztünk az aszfaltos útra, ami bevitt Perény-Hím, azaz Perin Chym településre. Onnan Felsőlánc (Visny Lanec), Buzita (...

2007.07.02. Innen már igazi hegyek között folytattuk utunkat. Ezen a tájon több népzenei tábort rendeztünk. Így kerékpárral azonban ez a táj is teljesen más arcát mutatta. Széphalom, Mikóháza, Pálháza volt az útvonal. Onnan Filkeháza, Hollóháza. Itt a gyár mellett fagyiztunk, majd elindultunk Kéked felé. Mondani sem kell, javarészt gyalog, mert jócskán emelkedett az út. A Kékedtől Abaújvárig vezető út gyönyörű volt Beláttuk az alattunk elterülő Nagyidáig elterülő medencét. Útközben megálltuk a Melczer-kastélyban enni. Először azt mondták nincs ebéd, mert csoportot várnak, aztán addig sopánkodtunk nekik, míg végül megszántak bennünket. Iszonyú meleg volt aznap, de a látnivaló minden fáradságért kárpótolt bennünket. Abújváron megerősítettük Eszter hajtószárát, és mentünk tovább Zsújta, Tornyosnémeti felé. Tornyosnémetiben megkerestük a szállásadónkat, a helyi boltost, ahol kisebb meglepetéssel fogadtuk a rendelkezésünkre bocsátott szobát. Aztán megtudtuk, hogy a boltos egyedül neveli gye...

2007.07.01.Vasárnap reggel volt. Megvártuk a házigazdát, és a kompon – sok-sok roma kíséretében – átkeltünk a túloldalra. Zemplénagárdról felhívtuk Erdei Marikát, elmondtam neki, hogy itt állunk a házuk előtt. Beszélgettünk, majd indultunk tovább a Bodrogközi településeken keresztül. Dámóc, Lácacséke, Semjén, Kisrozvágy, ahol megnéztük a honfoglalás-kori régészt parkot. Majd Nagyrozvágy, és Pácin. Egész délelőtt keresgéltünk valami boltot, ami nyitva van, de reménytelen volt. A táj lenyűgöző volt. Egész nap le-föl kerekeztünk. Kisebb emelkedő, majd csodás lejtő. Jól haladtunk. Az utunkba kerülő falvak: Karcsa, Becsked, Karos, Zsarótanya, Alsóberecki, Felsőberecki, és megérkezés Sátoraljaújhelyre. Újhelyen Dombóvári János foglalt nekünk szállást egy motelban. Megkerestük, majd felsétáltunk megebédelni. Nagyon finom ebédet ettünk, majd jót fagyiztunk, sétáltunk, és visszamentünk a motelba. Ez egy szintén nagyon szép nap volt. További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.30. Reggel aztán finom villásreggelit ettünk a Tisza parton, majd indultunk tovább. Tarpa, Beregsurány, Beregdaróc, majd balra Gelénes felé. Itt egy kicsit bosszankodtunk azon, hogy a jelzőtáblák teljesen hiányoznak, tehát csak sejtettük, hogy jó irányba indultunk el. Gelénesnél jobbra fordultunk Barabás irányába, majd Tiszaadony felé indultunk tovább. Jobbra fordulva Tiszakerecseny, majd Mátyus. Mátyus után elérkeztünk Lónyára. Átkeltünk a kompon, és a túl oldalon megálltunk ebédelni. Innen tovább mentünk Tiszamogyorós, Mándok felé. Mándokon keresztülmenni bicajjal, kész életveszély. A sok macskaköves út… Végállomásunk Tuzsér volt, ahol megkerestük a szállásadóinkat, elmentünk a Tisza parti házikóba, és beköltöztünk. Eszter gyorsan átöltözött, és bement a Tiszába fürödni. Azt mondta, ezt nem lehet tovább elviselni, hogy végig itt járunk a folyók mellett, és nem tudunk fürödni. Én ki tudtam hagyni… Este finom vacsorát ettünk az étteremben, kint a teraszon.  További képek me...

2007.06.29. Nagyhódos, Kishódos, Kispalád, Magosliget. Aztán a töltésen Uszkáig. Majd tovább Tiszabecsre. Itt végig a Tisza vonalán haladtunk. A táj fantasztikus volt. Egyszerűen lenyűgöző a növény és állatvilág, amely erre a területre jellemző. Milota, Tiszacsécse, Tiszakóród, majd Szatmárcseke. Szatmárcseke nevének keletkezésével kapcsolatban többféle hagyomány van, a legismertebb szerint: a honfoglaló magyarok átcsetlének a Tiszán, a csetlésből lett Cseke. Mai nevét 1908-tól használják. Első írásos emlékek még II. Béla király idejéből valók. A király által kiadott oklevél, mely a Cégényi monostorral kapcsolatos birtokviszonyokat rendezte, említi először Csekét. Már a honfoglaló magyarok megtelepedtek itt, a Tisza szegletében, és az itt épített palánkvár évszázadokon át biztos menedéket nyújtott az itt élőknek. E palánkvár IV. Béla király idejéig fennállott, hiszen IV. Béla a tatárjárás után elrendelte e vár megerősítését. A későbbiek folyamán a vár hadászati jelentősége fokozatosan...