2007.06.30. Reggel aztán finom villásreggelit ettünk a Tisza parton, majd indultunk tovább. Tarpa, Beregsurány, Beregdaróc, majd balra Gelénes felé. Itt egy kicsit bosszankodtunk azon, hogy a jelzőtáblák teljesen hiányoznak, tehát csak sejtettük, hogy jó irányba indultunk el. Gelénesnél jobbra fordultunk Barabás irányába, majd Tiszaadony felé indultunk tovább. Jobbra fordulva Tiszakerecseny, majd Mátyus. Mátyus után elérkeztünk Lónyára. Átkeltünk a kompon, és a túl oldalon megálltunk ebédelni. Innen tovább mentünk Tiszamogyorós, Mándok felé. Mándokon keresztülmenni bicajjal, kész életveszély. A sok macskaköves út… Végállomásunk Tuzsér volt, ahol megkerestük a szállásadóinkat, elmentünk a Tisza parti házikóba, és beköltöztünk. Eszter gyorsan átöltözött, és bement a Tiszába fürödni. Azt mondta, ezt nem lehet tovább elviselni, hogy végig itt járunk a folyók mellett, és nem tudunk fürödni. Én ki tudtam hagyni… Este finom vacsorát ettünk az étteremben, kint a teraszon.  További képek me...

2007.06.29. Nagyhódos, Kishódos, Kispalád, Magosliget. Aztán a töltésen Uszkáig. Majd tovább Tiszabecsre. Itt végig a Tisza vonalán haladtunk. A táj fantasztikus volt. Egyszerűen lenyűgöző a növény és állatvilág, amely erre a területre jellemző. Milota, Tiszacsécse, Tiszakóród, majd Szatmárcseke. Szatmárcseke nevének keletkezésével kapcsolatban többféle hagyomány van, a legismertebb szerint: a honfoglaló magyarok átcsetlének a Tiszán, a csetlésből lett Cseke. Mai nevét 1908-tól használják. Első írásos emlékek még II. Béla király idejéből valók. A király által kiadott oklevél, mely a Cégényi monostorral kapcsolatos birtokviszonyokat rendezte, említi először Csekét. Már a honfoglaló magyarok megtelepedtek itt, a Tisza szegletében, és az itt épített palánkvár évszázadokon át biztos menedéket nyújtott az itt élőknek. E palánkvár IV. Béla király idejéig fennállott, hiszen IV. Béla a tatárjárás után elrendelte e vár megerősítését. A későbbiek folyamán a vár hadászati jelentősége fokozatosan...

2007.06.28. Porcsalma irányába indulva eljutottunk Csengeren át Csengersimára. Itt – hosszú idő után – újra találkoztunk biciklis turistákkal. Szembe jöttek, látszott, hogy külföldiek. Aztán hazai iskolás csapattal is találkoztunk. A falvak épületei már magukon viselték a tipikus szatmári építkezés jellegzetességeit. Sokat fotóztunk, és gyönyörködtünk bennük. Csengersima után Gacsáj, majd ebéd Rozsály iskolájában. Fantasztikusan finom rántott halat kaptunk. Ebéd után megnéztük Béres András bácsi szülőházát, sokat fotóztunk, majd Méhtelek, Garbolc és aztán Nagyhódos. Nagyhódoson könnyedén megtaláltunk a szálláshelyünket, ami egy nemrég felújított gyönyörű parasztház vendégfogadó volt. Mivel korán érkeztünk, és a sok látnivaló vonzott bennünket, kikerekeztünk a Túr partjára, elmentünk az ország legkeletibb pontjához, és a hármas határhoz. Ez a nap gyönyörű emlékekkel gazdagított bennünket.  További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.27. Nyírbéltekről korán indultunk. Ahogy végig gurultunk a falun, tapasztaltunk némi figyelmet, ahogy a zászlós bicikli elgurult az úton, de azt hiszem, múló emlék maradt mindenkiben. A Piricséig vezető út – így két keréken – egész más képet mutatott, mint autóból. Beszívtuk az akác bódító illatát, és a korai napsugarak át-át villanó fényében haladtunk Piricse központjáig. Piricse után Nyírpilis felé fordultunk. Életemben talán egyszer, vagy kétszer jártam arra. Egyszer, még gyerekként el szerettem volna kerekezni Bátorligetre, az akkori barátnőmhöz, d akkor nem vállalkoztam rá. Gondolatban nevettem is azon, na most 45 évesen bátrabb vagyok. Eszterrel jókat beszélgettünk az úton Pilisig. Nyírpilis majd színtiszta cigány falu, legalábbis ahogy a kívülállónak mutatja magát. Szinte félelem fogott el bennünket kerekezve a sok putri között. Nyírpilis után átgurultunk egy gyönyörű szép úton Terem községbe. Innen már a szintén nem rég felújított, a határátkelő felé vezető jó minőségű ...

2007.06.26. Azt hinné az ember, semmi különleges nincs abban, ha szülőfalujában tölt egy napot abból a közel 40-ből, amelyet arra szán, körbekerüli Magyarországot. És tényleg, semmi különös nem történt – legalábbis velünk. Bennem érdekes képek, érzések maradtak meg. Néztem a falu házait, embereit, ahogy kerekeztem az úton, és éreztem, ez most más. Máskor is mentem ott biciklivel, de ez a mostani más volt. Szerettem volna kibeszélgetni magam valakivel, aki érdeklődött volna utunkról, de sajnos ilyen nem akadt. A szomszédasszony kérdezte, mi a célunk ezzel az úttal? Milyen válasz adható erre? Semmi – mondtam. Aztán eltelt a nap a meggyrakással, és egyéb házi munkákkal. Nem történt semmi különös, mamám rendkívül örült, hogy otthon voltunk. Ő aggódott értünk, ugyanakkor azt is éreztem, rendkívül büszke ránk. Igaz, nem nagyon dicsekedett az embereknek teljesítményünkkel, még ha az ő szemében ez jelentős teljesítmény, mert úgy tapasztalta, senki nem értékeli mindezt. No de mindegy is, nem az...

2007.06.25. Eredetileg a kivetkező állomás Vámospércs lett volna, de már reggel úgy döntöttünk, hazamegyünk Béltekre. Bedőn át Nagykereki felé mentünk, ahol megnéztük a Bocskai kastélyt. Aztán Kismarja, Pocsaj. A Berettyónál fotó, majd Cserekert irányába Létavértes. Utána gyönyörű útszakaszon Újléta, végül Vámospércs. Nem lehetett főtt kaját enni, nincs vendéglő. Egy finom Gyros tál azonban megmentett. Utána Nyírábrányig árnyas bicikliút. Ábrányban fagyizni szerettünk volna, de nem volt fagyizó. Továbbindultunk egy kis pihenő után, és Fülöpig a felhők adtak árnyas időt. Fülöp után Bánháza, Penészlek, majd megálló a Hágó-tanyán, és végül érkezés Nyírbéltekre. Itt másnap pihenő, ami egyet jelent a meggybefőzéssel, naplóírással, és szakértői munkával. További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.24. János kikísért a Kettős-Körös gátig. Sarkad felé indultunk, fotó a Fekete-Körösnél. Sarkadnál fotó a tönkretett településről szóló plakátokról. Majd váltószerelés. Sarkadkeresztúron át Zsadány, majd a Sebes-Köröst átlépve Komádiban hosszú pihenő. Rossz pincér, közepes kaja, beszédes asztalszomszéd. Komádi után Körösszakál, Körösszegapáti, Berekböszörmény, és végül Biharkeresztes. A táv 84 kilométer. A panzióban a szokásos árra lealkudtam az árat, majd sörözés, fagyizás, és nagy alvás. További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.23. A rövidebb út mellett döntöttünk, ezért Mezőkovácsháza felé indultunk Gyulára. Magyarbánhegyes, Medgyesháza. Kétegyháza előtt a dinnyeföldön megettünk egy jó 4-5 kilós dinnyét. Aztán begurultunk Gyulára. Fagyizás, sütizés, a házassági évfordulónk tiszteletére. Majd keresgélés a városban, végül beérkeztünk Jánosékhoz. Utána evés, majd pihi, kicsi munka, mert volt internet. Jánossal borozás, majd késő fekvés.  További képek megtekintéséhez k attints a linkre!

  2007.06.22. A városból kikerekezve a töltésen átmentünk Tápéra. A kompon átkeltünk a Tiszán, és irány Makó. Egy óra múlva már éhesek voltunk, mondtuk a következő faluban megreggelizünk. Ez aztán csak Makó lehetett, mert az volt a következő település. Makón reggeli, aztán irány Kövegyen át Csanádpalota, pitvaros, Mezőhegyes. Mivel szállásunk nem volt, ezért a Nóniusz szállodában – mint egyetlen szálláshelyen – próbáltunk szerencsét. Itt nem lehetett alkudni, de a recepciós kislány elküldött a szüleihez, akik adtak ki szobát. Itt 3.000 forintért aludtunk meg. Megcsodáltuk az épületeket, megtudtam sok mindent Mezőhegyes gazdaságáról. Defekt szerelés, majd megnéztük az istállót, vacsora és aztán alvás.  További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.21. Reggel viszonylag korán indultunk. Zsuzsa azt mondta, a felső úton menjünk, mert arra van bicikliút. Így aztán irány Öttömös. Megreggeliztünk, maj irány Ruzsa. Utána Zákányszék mellett beérkeztünk Szegedre. Ezen a napon a szél ellenünk dolgozott. Eszternek ez a nap emlékezetes marad, mert ekkor nagyon elfáradt. Szegeden megkerestük a szállást – nagyon szép helyen volt – kimostunk, egy kicsit pihentünk, majd bevillamosoztunk a városba. Gyönyörködtünk a városban, fagyiztunk, ettünk, fotózkodtunk, majd irány haza, és alvás. Este nagy vihar volt, Eszter átaludta.  További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.20. Reggel Dávodra beérve átkerekeztünk Csátaljára. Itt a parkban megnéztük a Trianon emlékművet. Az egész falu, mint egy kis ékszer. Gyönyörű kis település. Megreggeliztünk, aztán irány Gara, Bácsborsód, Bácsbokod, Bácsalmás. Itt megebédeltünk, és a gyönyörű szép parkjában – arborétum – lepihentünk. Elővettük a matracot, és a fa árnyékában nagyon jót aludtunk. Kb. 4 órakor indultunk tovább Csikéria felé. Bácsszőlősnél láttuk az otthagyott szőlőültetvényeket. Siralmas volt, ahogy felnőve vaddohánnyal, a tanyák üresen, a műveletlen területek elgazosodva. Az 53-as út kereszteződésétől Kelebiáig nagyon szép erdős részen mentünk át. Kelebiában Zsuzsa – a háziasszony elénk kerekezett. Szívélyesen fogadott, vacsorát készítettek a vendéglőben, megittuk a sörünket, megettük a rántottát, én még a csülköt is, aztán aludtunk nagyot.  További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.19. Villány után újra a kerékpárúton haladtunk. Magyarbóly, Kislippó, Lippó, Majs, Sátorhely. Itt megnéztük a Mohácsi csata emlékhelyet. Tanulságos. Aztán be az 56-os úton Mohácsig. Megebédeltünk. Le a komphoz, és át a Dunán. A Mohácsi-szigeten át Sárhát. Útközben megint vacakolt az Eszter biciklije. Megjavítottuk, megtudtuk, hogy Dávodon van fürdő, kemping. Gondoltuk itt lesz szállás. Így aztán irány Dávod - Püspökpuszta. Eszter ekkor már kész volt. Itt aztán kiderült, a kemping nem nyerő, de találtunk egy magánszállást jó áron. Finom vacsorát is kaptunk a presszóban. Szép volt a kis patak – Ferenc-csatorna, sétáltunk, fotóztunk, majd nagyot aludtunk. További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.17-18. 18-án Budapestre kellett mennem, ezért vasárnap olyan helyet néztünk ki magunknak, ahol Eszter egy napot eltölthet. Így maradt Villány. Drávapiskiből indulva Kémes, Drávaszerdahely, Kovácshida, Ipacsfa érintésével Harkányba érkeztünk. Itt reggeliztünk – nagyon jó hely volt -, és haladtunk tovább Siklós felé. Itt végig kerékpárúton mentünk. A városon átkerekeztünk, nem álltunk meg sehol. Siklós után Nagyharsány és utána fel a dombon megérkeztünk Villányba. Itt nem volt foglalt szállásunk, az eső is jött fel. Kis keresgélés után megalkudtunk a Vitényi Panzió tulajdonosával és jó áron ott aludtunk. Estére megérkeztek Marciék értem. Én leszerveztem Molnár Gabival a szállásomat, és irány BP. Az úton rendesen félelem érzetem volt a sebesség miatt. Molnár Gabinál aludtam, reggel besétáltunk a földalattiig, értekezlet, délben ebéd, majd a Boksz utca előtt Marciék felvettek, és mentünk vissza. Este ismét vacsora közösen. Aztán alvás. További képek megtekintéséhez kattints a linkr...

2007.06.16. Esőre állt az idő reggel. Hosszú ruhát vettünk fel. Barcsról indulva azon gondolkodtunk, a „Három folyó kerékpárút” vajon járható-e, és hogy azon próbáljuk-e meg a kerekezést. Aztán a fő csapásirány mellett döntöttünk. Darányig a 6-os úton mentünk. Ez egy kicsit forgalmas volt, de tűrhető. Így érintettük a Barcsi ősborókást. Itt meg is álltunk, mert az eső úgy nézett ki, hogy esni fog. Daránynál jobbra le. Az úton egyszer megálltunk fotózni, mert fantasztikus volt az erdő. Darány után Kastélyosdombó, Potony, Lakócsa. Itt a valamikori Szabolcsos koreográfia zenéje kísért egy darabig. Itt aztán mégis rámentünk a kérdéses kerékpárútra. Következett Szentborbás, Felsőszentmárton, majd a Dráva töltésen egészen Drávasztáráig, és tovább Zalátáig. Ez gyönyörű szakasz volt. Itt a kocsmában érdeklődtünk szállás felől, mondták, talán Vajszló, vagy Sellye. Vajszló irányába tovább kerekeztünk Kemse Lúzsok érintésével. Vajszlón kiderült, a vendégház foglalt. Ám Drávapiskiben volt szabad h...

2007.06.15. Berzence, Somogyudvarhely, Bélavár. Fotózás Bélavárnál. Heresznye, Bolhó, Babócsa. Vártuk, hogy meglássuk a Drávát. Eszter fürödni szeretett volna benne. Komlósd, Drávaszentes, Barcs. Barcson megebédeltünk, megkerestük a szálláshelyet, becuccoltuk a holmit, majd pihi. Utána elkerekeztünk megnézni a Drávát. Megnéztük a kikötőt, a szabad strandot, a fürdő mellett fagyiztunk, fotóztunk mindenhol, majd alvás. További képek megtekintéséhez kattints a linkre !

2007.06.14. Csak 35 kilométer Miklósfa felé ki a városból. Surd felé szép az út, kevés a kocsi. Eszter élvezi nagyon. Majd a „Porrogok felé” el jobbra. Somogybükkösd, Porrogszentpál, Porrogszentkirály. Málnázás a hegytetőn, majd a 8 kanyar, amit nem fotóztuk le, csak a túloldalról készítettünk képeket, majd Csurgó. Közben bicajszerelés, mert lejött az Eszter kerékpárjának a pedálja. Megalkudtunk a panzióssal, ebéd, pihi. Gyula meglátogatott bennünket, és körbevitt a városon, majd alvás. További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.13. Ma jön Eszter. Ezzel a gondolattal ébredtem. Gyorsan rendbe raktam magam, felpakoltam a „lovam” és útnak is eredtem. Kanizsára nem mehettem a rövid úton, mert ott nagy a forgalom, úgyhogy Tótszerdahely, Molnári, majd balra el Semjénháza, Szepetnek, Kiskanizsa érintésével értem be Nagykanizsára. Eszterrel többször beszéltem, tudtam, hogy szerencsésen felszállt a vonatra, jó helye van, és olvas. Igaz, a 7 órás út meg fogja viselni egy kicsit. Beérve Kanizsára, újra hívtam, hogy a szállás címét elkérjem. Kiderült, nem messze vagyok az épülettől. Be is pakoltam, kényelembe helyeztem magam, hozzáláttam a naplóírásoz, de sok volt az elmaradásom, és csak Jákig jutottam. Az órát felhúztam, hogy időben kiérjek az állomásra, nehogy a munkába feledkezve Eszterről megfeledkezzem. Időben és szerencsésen megérkezett a feleségem. Most már van párom az úton. Igaz, ezzel megszűnt az egyedüllét. Úgy érzem, ez így a legjobb. Ha nem jött volna, rosszabb lenne. Bár figyelmeztettem: én már két h...

2007.06.12. Közeleg Eszter érkezésének ideje. Már csak egyet kell aludni, aztán ő is megérkezik. Letenyén foglaltam szállást a Fapuma Panzióban viszonylag jó áron. Amikor a tulajt kérdezem, honnan a panzió neve, mondta: „Tudja, Üvegtigris. Ez meg Fapuma.” Vidáman indultam az útnak. Tudtam, a szállásom rendben, az út ne lehet túl vészes, hiszen nemsokára a Mura völgyében fogok kerekezni. Szentgyörgyvölgy, Márokföld, Nemesnép, Baglad Resznek, Belsősárd, Külsősárd települések érintésével elérkeztem a 75-ös úthoz. E mellet volt bicikli út egészen Lentiig. Lentiben vettem ki pénzt, és Máhorfa, Lovászi, Tornyiszentmiklós felé vettem utamat. Ez az amúgy csendesnek látszó út azonban tele volt kamionokkal. Szédületes mennyiségben és sebességgel kavartak mellettem az úton. Dobrit elhagyva csökkent a forgalom. Csernyeföld, Murarátka következett, majd végül Letenye. Letenyén megpróbáltam először keresni egy éttermet. Az útbaigazító hölgy szíve szerint egy messzebb lévőt ajánlott volna, de azt mond...

2007.06.11. Reggel – ahogy ígértem - megadtam a tartozásomat, a templomi belépő árát, és úgy indultam útnak, hogy Szentgotthárdon van szállásom. A tervezett távolság nem volt túl nagy, úgyhogy „hepi déj” indul – gondoltam. Nem akartam korán zavarni a Szentgotthárdon szállást biztosító káplánt (római katolikus kispap), aki nagyon kedves levelet (e-mailt) válaszolt nekem. Vártam, legyen vége a reggeli misének, így aztán 10 óra körül odacsörögtem, mondván 5 nappal korábban érkeznék, ha lehetséges. Kiderült, ez nem megy. No, ekkor aztán törtem a fejem, mit tegyek: menjek be a városba, aztán lesz majd, ami lesz, vagy hagyjam ki azt a csücsköt – úgy is akkor azon az úton kellene visszajönni – és menjek tovább délnek. Döntöttem. A Szentgotthárd fémjelezte Vasi – Hegyhát lankáit kihagyom. Csákánydoroszlónál dél felé indultam az Őségen keresztül, és Ivánc, Őriszentpéter Bajánsenye érintésével megérkeztem Magyarszombatfa településre a délnyugati határszélre. Ez már Hetés. Magyarszombatfa – mint ...

2007.06.10. Ma vasárnap van, Úr Napja. Azt tudtam, hogy Jákra időben kell megérkeznem, mert ahol a szállásom van, nagy esemény lesz ½ öttől. (De erről később!) Szokott időben elindultam, és már nem is tűnt fel, hogy a Kőszegig tartó út felén toltam a biciklit. Ahogy begurultam, a város szélén vettem egy zacskó cseresznyét, majd egy nyitva tartó vegyesboltban kiegészítettem egy banánnal, kólával, csokival, és ezt ettem reggelire. Aztán indulás Cák, Kőszegszerdahely irányába. Az úton több faluban is az úrnapi körmenet nyomait lehetett látni: virágszirmokat az úton, földbe tűzött májusfa ágakat az út mellett, ünneplőbe öltözött embereket, akik a templomból jöttek. Bozsok, Bucsu, Torony. A 89-es úton jobbra, aztán tovább Narda, Felsőcsatár, Vaskeresztes, Horvátlövő, majd Pornóapáti. Az úton végig élvezhettem az Alpokalja változatos természetföldrajzát, ami abból állt: feltoltam a bicajt a magaslatra, majd legurultam. Aztán megint fel, majd megint le. Pornóapáti táblánál fotókészítés, majd ...

  2007.06.09. Kellemes ébredés, gyors és gyakorlott pakolás után már ½ 8-kor úton voltam. Mára Kőszeg volt a tervezett célállomás. A Fertő tó mellett vezető út mellett végig kerékpárút volt. Az út kisebb-nagyobb emelkedőkkel tűzdelt. Az emelkedők nem voltak vészesek, a legkisebb fokozaton feltekertem, és nem voltak nagyon hosszantartóak. Hegykő, Fertőhomok, Hidegség, Fertőboz, Balf. Ez volt a sorrend. Valamelyik faluban megálltam, mert egy nénike malteros küblivel és kőműves kanállal a kezében a házat reparálta. Lefotóztam, és utána szót váltottunk. Ekkor döbbentem arra is rá, hogy tényleg: itt azért nem olyan elhanyagoltak a házak, mint arra keleten. Valahogy a „nyugati” hatás itt érvényesül. Másik fontos, hogy kisebbségi aztán végképp még szinte mutatóban sincs. Az a lepusztultság, mint ami az út elején látszott, itt nem látható. Itt is vannak lepusztult, házak, de onnan kihaltak, az látható. Balfra beérve megszűnt a bicikliút. Egy kis útra vezetett rá, ami bement a faluba. Ment...

  2007.06.08. Reggel ½ 8-kor indultam. Úgy döntöttem, elég a Szigetköz lapos tájáról, kihagyom a Rajka felé való kerülést, úgyhogy megcéloztam Halászin keresztül Mosonmagyaróvárt. Közben végig a Kiss Feri egyik koreográfiájának zenéje ugrott be, ahol a vezértáncos elkiáltja magát: Halászi! És a zenekar rákezd a „Halászi” dallamára. Ez az oláhos egyik változata. Ez a dallam kitartott délig… Úgy döntöttem, ma Fertődig elkerekezek. Halászitól Mosonmagyaróvárig szuper bicikliút volt. Azt hittem, ez most már így lesz, mert kezdtem magam otthonosan érezni. Jöttek velem szemben az általában németül beszélő bicajosok, mint ahogy ez a Fertő tó mellett már megszokott volt. Ám Mosonmagyaróváron mindez megszűnt, és Hegyeshalomig az igencsak forgalmas 1-es úton kerekeztem tovább. Néha ugyancsak káromkodtam, amikor egy-egy kamion elhúzott mellettem. Aztán vettem a bátorságot, és behúzódtam az út külső harmadába. Így már biztosan le kellett lassítani, ha jött szemben valaki, mert nem fért el mell...

  2007.06.07. Mire a nagy naplóírásba beleuntam, a sógorom már majdnem aludt. Persze tőlem nem tudott annyira, mert a számítógép a nappaliban volt, az ő ágya pedig a galérián. Én azt hittem, én fogok ott aludni – máskor ez így volt – de pechemre ő vackolta be ott magát, én pedig vagy éjfélig fent gépeztem. Másnap pedig, hogy kompenzáljam az éjszakai műszakot, maradtam az ágyban addig, amíg nem hallottam, hogy ő is mocorog. Felébredtem, hallgatóztam, és ha nem hallottam semmi mocorgást aludtam tovább. Mire a telefonját megcsörgette valaki, már 9 óra volt. No nem elég, hogy este fent zavarkodtam, most még a munkából is elkésik – villant be. Szóval, lelkileg rendben voltam. Gönyű mintegy 17 kilométerre van Győrtől. Mire beértem a városba, leráztam magamról a rám telepedett rossz érzést a béna éjszaka és reggel miatt. Betájoltam magamat, és irány Győrújfalu felé. Megérdeklődtem az útirányt, és tekerés. A forgalom rendes volt, csodálkoztam, hogy ezen az alsórendű úton hogy lehet ez, az...

  2007.06.06. Ma egy hete indultam. Eddig 401 kilométert tekertem, és ma Gönyűre érkeztem a sógoromhoz. Úgy volt, hogy Neszmélyben lesz szállásom, de a tegnapi szállásadó azt tanácsolta, menjek át a szlovák oldalra, mert a forgalom ott sokkal elviselhetőbb. Vissza azonban csak Komáromnál tudtam jönni. Onnan azonban már nem volt értelme visszafelé – Neszmélybe – menni. Így hát a napi 80 km kerekezés után Ma Gönyűben alszom. Van időm ezt az írást feltenni a honlapra, a képeket letölteni… egyszóval „dolgozgatni”. Közben sörözgetünk Gergővel. Jó dolgunk van! Ennyire haladtam. A legközelebbi jelentkezésig KITARTÁS! További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

  2007.06.05. A reggel esősnek indult. Kicsit tanácstalan voltam, ha a szállásadó nem siettette volna a dolgot, maradtam volna még. Aztán mégis elindultam, majd alig értem ki a faliból, eleredt az eső. Egy buszmegállóban töltöttem majdnem két órát, várva, csendesüljön. Aztán útnak eredtem. Szállásadóm tanácsára – és a körülmények hatására – Letkésnél átkeltem a határon. Így a szlovák oldalon közelítettem meg Esztergomot. Csúcs rövid volt az út, mindössze 26 kilométert mentem aznap. Esztergomban megkerestem a szállást, kimostam a szennyest, majd elmentem vacsorázni. Este olvasás, majd korán alvás. További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

  2007.06.04. Az Ipoly-mente egyszerűen gyönyörű. Az út elég hepe-hupás, sokszor vissza kellett kapcsolni a legkisebb fokozatra, vagy tolni. Nem olyan, mint Cered felé, hanem föl is megy, majd vissza. Az idő is szórakozott. Hol kisütött a nap, hol elbújt. Biciklizni ez jó volt. Vámosmikolát elérve kerestem a vendégház tulajdonosát, de a megadott címen a saját lakásukat találtam. A vendégház máshol volt. A falu központjában egy ž részben kész ház, amelyik azonban belül már lakható. A tulaj mondta, munka végeztével eljön értem, hogy megmutassa a pincéjét. Én már akkor tudtam, ma nem fogok naplót írni. Úgy is lett. A bor viszont finom volt… További képek megtekintéséhez kattints a linkre!

2007.06.03. Reggel korán telefonhívás. Már fent voltam, de még az ágyban. Néztem, hogy a szürkület az mit jelenthet vajon: korán van, vagy esőre áll. Az utóbbi nyert. A telefonáló Bárány úr volt, aki invitált, menjek hozzájuk el Szécsénybe. Megegyeztünk. Én a reggeli zsömle után el is indultam. Közép-Európa leghosszabb faluján mentem épp keresztül – ez Ludányhalászi – amikor megint hívtak. Bárány József felesége volt, hogy az ember már elindult, de még nem talált engem, hol vagyok? Mondanom sem kell, egész napot együtt töltöttük. Ő eljött velem egészen Balassagyarmatig. Közben majd eláztunk, jókat beszélgettünk. Balassagyarmaton a szállásra érve aztán elköszöntünk egymástól. Én elmentem, megebédeltem, aztán a szállásadót újra megpróbáltam elérni. Most sikerült. Bartha lelkész miközben megmutatta a szállást, kiderítettük az összes közös ismerőst, úgyhogy a rövidre sikerült találkozás alig 3 órát vett igénybe. Nagyon élveztem a társaságát. A hely is rendben való volt. Este még elmentem s...

  2007.06.02. Még szerencse, hogy Cered központja felé vettem az irányt, és a helyi Vegyesboltban két kifli, egy tejföl egy győri édes reggeli falatok és egy Cola vásárlása után a falnak támasztott kétkerekű mellet jóízűen elfogyasztottam a reggelit. Rég ettem már kiflit tejföllel, nagyon ízlett. Nyeregbe pattantam, és nagy lendülettel megindultam Salgótarján felé. A lendület a falu határában jócskán alábbhagyott. Le is szálltam és tolni kezdtem. Aztán csak toltam, meg még mindig toltam, és még aztán is toltam. 9-10 kilométeren át. Utána pedig nagyon gyorsan begurultam Zagyvaróna településre. Azért az az út is nagy élmény. Itt ered a Bárna patak, a szerelempatak. Mint a nóta mondja: „Aki abból sokat iszik, ej, ja, ja, ja, ja, ja, ja, (elég ennyi?) Babájától elbúcsúzik…” Itt értem egyszer csak az „Államhatár” mellé, amelyet – ahogy kell – át is léptem illegálisan. Szóval, ezen a szakaszon volt élmény… Salgótarjánban megebédeltem. Ebéd után nem is esett annyira jól a kerekezés, de a ...